"A tükör ezüstös kerete megcsillant az ablakon beszűrődő őszi nap fényében. A kertben dideregve kristályosodtak a levelek és néhány eltévedt cinege hernyókat  keresgélt a virágágyások fekete földjében. Azt gondolhatnánk, hogy ez sem volt különlegesebb nap a többinél, ámde ez hatalmas tévedés lenne. Ez a nap ugyanis nem lehetett volna ennél rendkívülibb.

A fekete, és szigorúan cukor és tej mentes, kávéját szürcsölgető nagypapa, két perccel azután, hogy elolvasta a vezércikket a reggeli  újságban, szélütést kapott és azon nyomban, nyolcvanhárom évesen elhalálozott. Azonban egészen tizenegy óráig nem találtak rá, mivel a család megszokta, hogy az öreg nyugalomban szereti tölteni a reggeleit. "Innentől végső nyugalomban", jegyezte meg szellemesen az unokája a nappaliban ücsörögve. Az örökké ideges és fekete karikás szemű édesanyja akkorát ugrott erre a szemtelen megjegyzésre, hogy feldöntötte az antik vázát az ajtó mellett. S mintha a sors pontosan megírta volna a forgatókönyvet, az antik váza sötétkék cserepei között egy világháborús pisztoly hevert. Az unoka kíváncsian utánanyúlt, amikor az édesapja hatalmasat kiáltva elrántotta lányát a váza földi maradványaitól.

Ezt a váratlan jelenetet követve a három fős család gyanakodva méregetni kezdte egymást. Az apa a lányát, a lány az apát, az anya a férjét majd a lányát, aztán a reggelizőben még mindig ott terpeszkedő nagypapát..."


Pályázatot hirdetek kedves Olvasóim!

Meglehet, hogy nem sokan találtok ebben a kis szösszenetben inspirációt, de néhányan talán mégis. Egy vagy két bekezdéssel folytassátok ezt a történetet, úgy ahogyan ti képzelitek tovább, ahogyan nektek tetszik. A legjobb ötöt posztolni fogom a blogomon, hogy mindenki olvashassa a remekműveket. A nyertes pedig kap tőlem egy varázslatos apróságot a messzi, ködös Albionból. Kérlek titeket, hogy Április 30-ig küldjétek el, névvel és korral együtt a moiracali@gmail.com címre.

Terjesszétek a hírt és sok sikert!

Moira C. xox