Szóval ismét itt ülünk a szokásos helyünkön. A magas bárszéken láblógatva és a pohár száját az ujjunkkal körberajzolva. Mint két párbajhős, akik egymáson még soha nem találtak fogást. A magabiztos mosolyunk mögött fürkésző tekintetek lapulnak, mintha egy óvatlan pillanatban megtalálhatnánk a másik Achilles-sarkát.

Szóval ismét itt ülünk a némára állított televízió alatt, amely valami futball meccs összesítéseit közli éppen. A bárpultnál egy idősödő férfi whiskey-t rendel és a pultoslánnyal cseveg. Mi pedig láblógatva pókert játszunk az életünkkel. Barátok vagyunk állandó versengésben. Barátok, akik egymás elől elrejtett életeket élnek. Bizalmat játszunk, de nem mondjuk ki a bennünk feszülő monológot.

Elmondhatnám, mert féltelek és talán éppen ugyanazok a gondolatok futnak át az agyadon, mint azelőtt az enyémen. De nem szólok, mert nem vagyok biztos az igazamban és mindig az önvédelem a legfontosabb. Talán azért sem szólok, mert számomra is megalázó beismerni, hogy mindenkinél okosabbnak tartottam magam, majd kiderült mégsem vagyok az. Szólnom kellene, mert olyan szép és fiatal vagy és nevetve száguldozol a tükörjégen.

Elmondhatnám neked, hogy az a fiú csak szórakozik veled, mert állandó forrásra van szüksége ahhoz, hogy értékesnek érezze magát. Elmondhatnám, hogy megváltoztál amióta nem láttalak és nem tetszik amit látok. Elmondhatnám, hogy soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen közel kerülünk egymáshoz és úgy foglak majd szeretni, mint a testvéremet. Elmondhatnám, hogy a fiatalkori álmainkat egyedül kell továbbélned, mert én megalkudtam a kényelemmel és éppen olyan keserű a szám, mint a szívem. Elmondhatnék sokmindent, ami őrülten cikázik az agyamban, de csak lóbálom a lábam és mosolygok.

A kinti eső mintha erősödne és a betévedő járókelők borzongva lerázzák magukról a vizet. Az ajtó mellett csizmák hevernek és a pub belsejében rejtőző kandallóban barátságosan ropognak a fahasábok. A borgőzösen nevető emberek észre sem veszik a bárpultnál ülő párbajhősöket, akik ártatlan kézszorítással elbúcsúznak majd sietősen kilépnek a zubogó víztől elázott utcára.

Moira C. xox