Kizártam a ködöt, és most lógó orral bekukucskál az ablakomon. Kizártam a csöpögős esőfelhőket is, akik eltakarják a napot. Micsoda dolog ti felhők, hogy napok óta uraljátok az eget? Mintha összefogtatok volna a széllel, hogy az utcán járkáló lányok szoknyáját felfújjátok. A vonatállomásnál fázós kézzel szorongatják a kávéjukat az üzletemberek. Látom a fehér gőzt, ahogyan lélegeznek. Fehér-gőzös glóriájuk van a szürkeségben.

Idebent mandarin és fahéjillatú minden. A legutóbbi kiruccanásunkkor beszereztünk egy fahéjas illatosítót a húgommal, és mivel kiégett az a vacak villanykörte a fürdőszobában, mandarinos gyertyafénynél mosunk fogat. Tegnap kicserélték a fiúk a villanykörtéink egy részét, mivel lassan vámpír-üzemmódba kapcsoltunk fény hiányában, de a fürdőszobai szörnyeteggel nem sikerült megküzdeniük. Kalandos az életük ezeknek a lányoknak.



Valahogy nincsen kedvem még a kislábujjamat sem kidugni a szabadba, pedig nincsen hideg. Csak esik. Csepereg, meg zuhog, meg szitál, ködösödik és bökdösődik, este pedig belecsíp a fülcimpámba. Előástam a piros bőrkesztyűmet, és bőszen nézegetem a vízálló csizmákat a kirakatokban. Meg azokat a hatalmas Halloween-tököket is. Mindegyik fogatlanul vigyorog, mintha elhinnék, hogy bárkit megijeszthetnek. A tökfejek!

Aztán ott vannak a buszmegállóban álló ellenőrök, akik drágámnak és kiskacsámnak hívnak és megkérdezik, hogy hogyan telt a napod? Aztán hatvan penny-ért eladnak neked egy buszjegyet, és elindul a nap. A buszon ülve mindig azt gondolod, hogy nekiütköztök a legközelebbi villanypóznának, vagy a kanyarodásnál nemes egyszerűséggel felborultok. Leszállásnál pedig a legundokabb buszvezetőnek is odalökünk egy köszönömöt, mert úgy illik. A jobbaknak még hozzáteszem, hogy szép napot kívánok!

Tehát esik és a kávé a kezemben instant, mert csóró diákokként még nem ruháztunk be egy kávéfőzőre. De egy percig sem lankad a kedvem, mert valahogy most minden annyira angol. Meg esős. Annyira nedves, hogy az utcai szagok lassan egységes víz-illatá válnak. Éljen az október, amikor az ember minden száraz és meleg helyet sokkal jobban értékel, amikor a forrócsoki életmentő, amikor inkább a könyvtárban maradok, minthogy hazainduljak és legfőképpen amikor minden a fejtetőre áll, pontosan, ahogyan azt az ember elvárná!



Moira C. xox