Az arccsontján megcsillant a holdfény. Ezüstös haja beleolvadt a havas földbe. Méltóságteljesen felállt a jégen és megremegett mind a hét hegy, ahogyan bosszút esküdött. A hideg kegyetlenségéhez nem illő mosoly suhant át az arcán. Egy pillanatnyi forróság a fagyban. Majd hatalmasat kiáltott és reszkettek az erdők. Végigkúszott a tájon a feketeség.

Egyetlen korty levegőre vártak, kenyér helyett, cirkusz helyett, munka helyett, szerelem helyett. Egyetlen korty levegőre vártak a falvak lakói, de üveges szemmel, mozdulatlanul álltak a fagyott göröngyökön. Kicserepesedett az ajkuk, kínzó forróság gyötörte őket, de senki nem tartotta a szájukhoz a boroskupát. Boldogok voltak, de nem tudtak táncolni. Gyászoltak, de nem könnyezhettek. Nincselenek voltak, de nem volt kitől kérni. Néma szobrokként betöltötték a falvakat, emlékeztetve minden vándort, hogy messziről kerüljék el a legszebbet, a kegyetlent, a szívek rabulejtő szirénjét, a bosszúálló Jesabelt.

Ő pedig gyakran ellátogatott a sajátos kis birodalmába. Negédesen átkarolt egy legényt, tövig levágta egy hintázó lány haját, gonoszságokat súgott az idős emberek fülébe. Halálról mesélt, őrjítő szenvedélyről, amely soha nem elégül meg. Belerúgott a festők vásznába, egy lónak letörte a fülét. Hol édes volt, hol érzéketlen. Kacagva ringatta a csípőjét, ahogyan a játékszerei között sétált.

Jesabel, micsoda nő! Királynő volt mindenek felett, és minden üveggyöngyként szétszóródott előtte a porban. A trükkje könnyed volt és átlátszó, mégis mindenkit csapdába ejtett. Elszippantotta a levegőt az emberek elől, hogy azok kétségbeesetten csukladozva, rongybabaként összeessenek. Aztán a falu határán túl álló villámsújtotta tölgynél táncot járt. Dobok zajára táncolt egy ősi táncot. Boszorkánytánc volt az.

Azt már senki nem tudta, hogy hova tűnik az a sok levegő. Talán senkit nem is érdekelt. A szabadok húzták az irhájukat erről a kísérteties vidékről, mielőtt ők is rabokká válnak. Az ember nem is értékeli  a szabadságát, amíg közel nem kerül az elvesztéséhez. Miért is tenné, hiszen a levegővétel olyan természetes! Senki sem hős, ha idegent lát szenvedni. Tehát nem volt senki, aki megfékezhette volna a mágikus Jesabel beteges játékát. Azaz, senki egy bizonyos napig...

Moira C. xox

(photo:dfsmag.com)