Piros orral szeretnék sétálni a fagyos budapesti utcákon. Veled. Hatalmas sálba burkolózni és beszippantani a hideg levegőt. Szeretnék elmenni a Dunapartra és butaságokról fecserészni. Veled szeretnék menni és tejeskávét inni. Azt szeretném, ha a kabátzsebedbe dughatnám a kezem, ha fázom. Szeretnék úgy tenni, mintha tudnám mit csinálok. Te pedig azt mutatnád, hogy pontosan érted miről beszélek, pedig a felének semmi értelme.

Szeretném, ha könnyezne a szemem a széltől és a hópelyhek fehérré varázsolnák a hajam. Szeretnék hóesést a születésnapomon. És borzongós forraltborozást a Várban, meg fázós, hidakon átmászkálós éjszakát. Fényeket, színházat, mindig csöpögős gyrost és beázós csizmát. Hideget szeretnék. Telet. Havazást. Óriási hólepedőt. Téged szeretnélek.

Szeretnélek. Téged szeretnélek. Félősen, boldogan. Semmiképpen sem magabiztosan. Arra már megtanított az élet, hogy magabiztosan szeretni nem szabad.

Minden december más. Minden december elvarázsolt. Minden decemberben ott voltál. Ott voltál, elvarázsoltál. Havat hoztál, az égből hulló jégkristályokkal kápráztattál el. Gyémántokkal, amelyek a hajamra koronát tesznek. Fehérre színezted az utcákat, hogy nesztelenül járhassunk. Megérdemeljük a csendet, hogy a lélegzetünket is hallani lehessen. Minden decemberben végigsétálok a Dunaparton és kívánom, hogy neked is csodálatos új éved legyen. Hogy biztonságban élj és jó döntéseket hozz. Azt kívánom, hogy megvárj engem és amikor kinézel a havas utcára, meglásd az árnyékom az ablakod alatt. Kívánom, hogy ne kelljen mezítláb járnod a fagyban, hogy a szíved melegen maradjon.


Itt meleg van. Tavaszi idő. Pulóverben mentem az egyetemre. November van még, de már készülök a következő találkozónkra a Dunánál. Aztán egy nap átnyúlsz az idősíkokon és megfogod a kezem, majd a kabátzsebedbe gyűröd, hogy ne fázzon. És úgy teszel majd, mintha értenéd miről beszélek, pedig a felének semmi értelme...

Moira C. xox