Szóval ismét itt lógatjuk a lábunkat a lemenő napsugárban. A sötéten hömpölygő folyó ismerősként öleli körbe a stéglábakat. Meg-megrándul a lábunk, mert beleharapnak a halak, olyan mozdulatlanok az ujjaink. Szalmakalapot hordok és napszemüveget, neked pedig hordozhatós rádiód van.

Szóval megint fiatalok vagyunk. Az öledben nyugtatom a fejem, te pedig hátradőlsz a fadeszkákon. Fütyülsz néha a rádióra, és végigsimítod a hajam. Mindig azt mondod, hogy szereted ha befonom, tehát ma is befontam. Egész nap beszélgettünk, majd hallgattunk, majd megint beszéltünk. El-elakadozva magyaráztuk az életet egymásnak.

Szóval szerelmesek vagyunk. Gondtalanul töltjük a délutánt és fogalmunk sincs róla mi történik majd holnap. Lehet, hogy holnap jégeső lesz és elveri a termést. Azt mondják az öregek, hogy villámlik is majd, vigyázzunk a földeken. A villám szereti megkapni az embert, az mondják. A szegény vándorembert is hogy megkapta a múlt nyáron, nem maradt belőle más csak a lyukas kalapja.

Szóval mit gondolsz? Szeretnék olvasni a szemedben, de hunyorogsz, ahogyan a nap vörösre festi az arcod. Megpirult a vállad, sziszegsz ha hozzádörzsölődik a fához. Annyi terved van, és a felébe bele sem kezdesz. Egy órája még lelkes voltál, most pedig unottan kevergeted a lábaddal a vizet.

Szóval ki gondolta volna, hogy te is kapsz egy olyan papírt? Eldugtad előlem és azt hitted a postásfiúra nem hat a mosolyom. Most felnevetsz, mert eszedbe jutott valami. Nekem pedig összeszorul a torkom és nyugalmat erőltetek a vonásaimra. Ha megemlíteném, hogy tudok a behívódról azt mondanád, hogy "Minek izgulsz kislány? Lehet, hogy megkap a villám holnap és a papirost visszaküldheted a feladónak." Te ilyen vagy. Gondtalan.

Szóval azt mondod ne sírjak, mert felülről is kacsintani fogsz rám. Meg azt is, hogy a rádiódat jól őrizzem meg, és ha nem tudom mit akarok, akkor nem kell semmit csinálni. Most egyedül állok a sötéten hömpölygő folyó felett és érzem az illatod. És ma is befontam a hajam, mert tudom, hogy úgy szeretted...

Moira C. xox