Tudtad, hogy az ember nagyjából ezerkétszázszor pislog egy nap? Ez ezerkétszáz alkalom, hogy behunyjuk a szemünket. Ezerkétszáz pillanat, amikor senki sem lát. Alkalmak, hogy elrejtőzzünk, ha csak egy szempillantásra is...

Túl gyorsan égett. Lilás-fekete nyomokat hagyott maga után. A fénykép közepén egy füstölő lyuk, ahol a mosolyom helyét átlőtted, amikor gyakoroltál. Jól célzol, a közepébe. Eltaláltad. Azt mondtam szeretem, a vurslikat. A sok olcsó, cikázó neonfényt, a cirkuszt, a bohóc álarcokat. Van valami vérfagyasztóan félelmetes bennük. Mégis csalogató és vonzó. Olcsó parfümösen vonzó. Főleg, amikor besötétedik és meggyújtjuk a csillagszórókat...

Nem szándékosan kezdted a tüzet. Magad sem tudod, hogyan történt. Egy elhajított gyufával, ami ráesett egy eldobott újságra, vagy egy felborított lámpával. Talán egy mosollyal, amitől menekülni akartam, de megbabonázott és magához vonzott, mint egy megkergült éjjeli lepkét. Ne aggódj, senkinek sem szólok róla. Nem szándékosan tetted.

Valójában eléggé tartok a vursliktól. Főleg azok az ostoba műanyag csontvázak ijesztenek meg a szellemvasútnál. Bosszantanak a céllövöldében hangoskodó, félrészeg férfiak is. Nem értem miért annyira fontos nekik, hogy egy újabb lyukat lőjjenek a konzervdobozokba. Ilyenkor odaképzelnek valakit, aki gyűlölnek? Vagy itt a versengés a lényeg? Jobbnak lenni a másiknál. Ettől érzik magukat többnek? Három lyuktól, amivel kiszaggatták a paradicsomkonzervet? Nem értem a kanos üvöltözést. Azt sem, hogy egyformán füttyöngetnek minden elhaladó nőnek. Fiatalnak és öregnek, kövérnek, formásnak. A hangerő is a versengés része lenne?

Nem bántam volna, ha te nem állsz be közéjük, de a nő maradjon csendben. Téged nem zavar ha nekem is ordibálnak. Büszke vagy rá. Annyira távolinak tűnsz. Bohóc álarcot húztál te is, mint a többi pojáca. Örültem volna, ha inkább hazaviszel és beszélgetünk. De nem akarsz gyengének tűnni, hiszen van egy ki nem mondott vérszerződés a férfiak között. Összetartotok. A nők cicásan összebújnak, és hazudnak egymásnak. Ti hangosan ordibáltok. Őszintén.

Először úgy tettem, mintha az égett gumiszag teljesen normális lenne. Aztán megláttam a felcsapó lángokat körülötted. Láttam a riadt tekinteted. Nem így akartad. Lassabb tüzet terveztél, ami sokáig ég, de most minden fekete lánggal lobog. Kiabálod, hogy veszélyes és gyorsan fussak el. Hirtelen az ostoba csontvázak olvadni kezdenek és a pánik közepette kialszanak a neonfények is. Amikor visszanézek, szinte még hallom a rettegő lihegésed. Nem így akartad.

Tudtad, hogy az ember nagyjából ezerkétszázszor pislog egy nap? Ez ezerkétszáz alkalom, hogy behunyjuk a szemünket. Ezerkétszáz pillanat, amikor senki sem lát. Alkalmak, hogy elrejtőzzünk, ha csak egy szempillantásra is...Most behunyom a szemem, hogy ne lásd a könnyeimet. Távol vagy tőlem, hiába ölelsz át. Idegenné váltál. Tudom, hogy nem szándékos volt. Csak túl gyorsan égett...


Moira C. xox