Nagyon gyanús vagy nekem! Honnan tanultál meg ilyen jól lőni? Honnan ez a szózápor? Hol vádolsz, majd elítélsz, hol bűntelennek látsz, tökéletesen fehérnek, mint a hó. Gyanúba keverted magad! Honnan ez a célzóképesség? Eltaláltad a szívemet, horgot akasztottál bele! Hallod, ahogyan a nevünket skandálják odakint? Tüzet fújnak, szédülten táncolnak mindannyian. Mi ez az őrület? Rád gyanakszom! Elcsavartad a fejem és fejenáll a világ! Szédülten nevetek és sehogyansem tudok a tárgyakra fókuszálni. Te voltál, aki olyan gyorsan vezetett tegnap éjjel? A babonás kopogásod visszhangzik a fejemben, ha emlékezni próbálok. Szétesve meglegyintelek: "Ne utánozd a megkergült harkályokat! Olyan, mintha vasharangot kongatnál a fejemben!"

Nagyon gyanús vagy nekem, de ha bíróságon állnánk felmentenélek! Olyan jól játszol, hogy bármikor kiállnék melletted. Elcsavartad a fejem és köddé mosódik a világ. Minden közhelyben értelmet találok. A követőd lennék, ha prófétának hívnád magad. Önpusztító szektát alkotunk mi ketten. Te voltál, aki olyan gyorsan vezetett tegnap éjjel? Bevillannak a képek, ahogyan emlékezni próbálok. Ne verd már azt a zongorát, mert szétrobbanok! Belém költöztél a dalaiddal, azzal a bús élettörténeteddel. A kérdéseimre soha nem válaszoltál, így nem tanúskodom ellened. Gyanakodok rád! Micsoda művészet, ahogyan a szavakkal bánsz! Bármit elhiszek neked, nem számít a múltad. Ha új életről hadoválsz, az új életben hiszek. Ha nosztalgiáznál, a múltba vágyom én is. Te is hallod, hogy ordibál kint az a hatalmas tömeg? Téged akarnak. Annyira szédülök, segíts!

Nagyon gyanús vagy nekem, ahogyan remeg a cigaretta a szádban. Csak én érzem, hogy kifolyik a kezünk közül az élet? Mikor volt időd ennyit gyakorolni, hogy tizedmásodpercek alatt eltaláltad a szívemet? Kié az a többi szív az ágyad alatti dobozban? Pixelesen látok...Ne nagyítsd tovább az életet, mert kiesünk belőle! Nem látod, hogy kicsúszunk a lyukakon, mint valami szűrőn? Kiszűrnek minket, pedig én csak azt tettem, amit kértél tőlem. Te voltál, aki olyan gyorsan vezetett tegnap éjjel? Elütötted a Jövőt az egyik sötét kanyarban, aztán meghúztad az üveget. Gyanús vagy, azért táncol a ház előtti tömeg. Gyanúba keverted magad, mert szerencsejátékot játszottál a szívemmel. Most eszméltem rá, hogy a szívemet tetted meg tétnek...

Gyanúsnak lát a bíró. Elítéltek. A súlyos papírtömegeken pecsét van, én pedig melletted ülve rázkódom. Még nem döntöttem el, hogy nevetek-e, vagy zokogok. Együtt ítéltek el minket. Elütötted a Jövőnket tegnap éjjel. Ha az új életről szónokoltál, hittem neked. A közhelyek értelemnek tűntek. Ha a sötétre vágytál, a pokol legmélyére is követtelek. Ha vádoltál, igaznak véltem a szavaidat.  Annyira jól bánsz a szavakkal, de ezt a bírót soha nem győzöd meg. Már nem szédülök, csak bambán meredek magam elé. A dalaid elszálltak, az őrült száguldásnak vége. Ne kopogj már azon az asztalon, mit ér a sok babonád? Lepecsételték az életünket...

Én nem börtönre születtem. Nem gyilkosság folyik a véremben. Nem halálra terveztek, mégis itt állok elítélve. Kétségbeesésemben védőügyvédért kiáltottam, amikor belépett az ajtón. Látod azt a férfit, aki a bíróval beszélget és módszeresen eltépi a vádiratot...?

Moira C. xox