Szánalmas vagyok a szavakkal, amikor nagyon próbálkozok. Szerencsétlenül parádézok a szótagok, dallamok, ritmusok és hangzatok tengerében. Szerenádot adnék, vagy sztepptáncolnék, ha nem lennék ennyire reménytelen. De ha ez a reménytelenség elmondja neked, ha csak cseppet is kifejezi, hogy mennyire szeretlek, akkor talán megéri azt a néhány pillanatnyi otrombaságot.

Te vagy a világ teteje, a cseresznye a tortámon. Te vagy az extra gombóc fagyi, a téli napsütés. Te vagy a legszebb melódia és a Karib-tenger, a Miki egér. Te vagy Mona Lisa mosolya, a toszkánai szénabálák. Te vagy az összes cirill betű, te vagy az eper és a kagylónyaklánc. Levendula egy selyemzsákban. Te vagy a Hold, te vagy a legszebb rózsaszín körömlakkom. Te vagy Zeusz villámja, a világ szélén lógázó lábak. Te vagy a hinta, a legújabb One Direction sláger. Te vagy az ukulele, a virág a hajamban, az uborka és salátaöntet. Angyal vagy, Johnny Depp szakálla, a versenyautók kereke, a tükörben visszatükröződő fény.

Te vagy a világ teteje, nyári melegben lecsapó vihar. Forgószél, árvíz, hóesés. Te vagy a hintaágy, a sírós-nevetős filmek, a kockás ingek és a tengerparti nevetések. Te vagy a mesék hőse, Ali Baba turbánja, egy Hawaii tánclépés. Te vagy a só nélküli angol konyha, a bowling golyó, a borzongatóan finom paplan éjszaka. Te vagy a velencei gondola, a buborékfújó. Te vagy Anna Pavlova jobb lába, egy rózsa, egy felröppenő filozófia. Gondolat vagy, álomkép, robbanás, feltaláló. Te vagy a Nemzeti Múzeum, a csilingelő kettes villamos, a sötétben elsuttogott vallomások, a kávéhab. Te vagy a kéz, ami erősen megszorít, a könnyek, amelyeket elsírtam. Te vagy a gyöngysor, a garnélás paella, egy favicc, amit senki sem ért.

Te vagy a világ teteje, ha én az alja lehetek...

-Cole Porter után szabadon.-


Moira C. xox