Ha lány lesz, akkor masnit fonok majd a hajába...

Ha lány lesz, akkor masnit fonok majd a hajába. Ha fiú, akkor megtanítom kezet fogni. Olvasni fogok nekik. Először a Mezei egér és a városi egér történetét, majd amikor nagyobbak lesznek a kedvenc indiános könyveimet. Puha párnákon fogom őket altatni és megtanítom őket, hogyan kell a színes ceruzákkal képzeletet alkotni. Énekelni fogok nekik, miközben sétálunk és megszidom őket, hogyha az autó hátsó ülésén gyepálják egymást egy hosszú út során. 

Megtanítom őket imádkozni és szeretni a természetet. Szigorúan nézek majd, ha behordják a sarat a lakásba. Szinekkel fogom őket körbevenni és zenével, hogy amikor sokat esik az eső se szomorkodjanak. Mesélek majd nekik Dávid királyról, Robin Hoodról és Némó kapitányról. Megtanítom majd őket magyar nyelven szépen beszélni és megvédeni egymást.

Ha lány lesz, kölcsönadom neki a parfümöm. Ha fiú, akkor elküldöm az apjával fára mászni. Elviszem őket a tengerhez, hogy megtanulják mi a szabadság, aztán az erdőbe, hogy megérezhesség mi a fennségesség. Elviszem őket a mezőkre, hogy megnyugodjanak és a hegytetőre, hogy megérinthessék az Istent.

Lemosom majd a sebeiket, ha elesnek a biciklivel és ültetek velük borsót a kerítés tövébe. Társasjátékozunk majd velük, karácsonykor pedig tejjel és sütivel várjuk majd a Télapót a kandalló előtt. Letisztítom majd a gumicsizmájukat és sütit sütök, ha áthívják a barátaikat. LEGO házat építek velük, vagy űrhajót. Űrbeli felfedezőkörútra megyünk majd együtt.

Elmesélem nekik, hogy mire gondolok, amikor "színes tintákról álmodom", lecsót főzök nekik magyaros kolbásszal. Kétségbeesetten nézek majd, ha szemtelenek, amikor először lesznek szerelmesek. Az iskolában csatázni fogok a tanárokkal és elfogultan dicsérem őket minden ismerősnek. Körbebástyázom őket minden erőmmel, irodalommal és művészettel nevelem őket. Hagyatékot kapnak majd. Európait.

Ha lány lesz, megtanítom a nagymamám titkos receptjeire. Ha fiú akkor bátorságra nevelem. Szókimondásra, eredetiségre és kreativitásra tanítom őket. Elmondom majd nekik, hogy a dobozba mindig csak egy irányból süt be a fény és hogy a középszerűségre senki sem emlékszik majd. Bökdösni fogom őket, hogy többre vigyék majd mint én, hogy a saját álmaikat kövessék. Szabályozni fogom őket, amíg le nem rázzák a láncaikat és örökké féltőn óvni, amíg az Isten lélegzetet ad a számba.


Moira C. xox

Egy ismeretlentől.

Tegnap este eléggé morózus hangulatban kerültem ágyba és a reggelem sem indult a legjobban. Szokásomhoz híven bekapcsoltam a laptopot és végigfutottam az olvasatlan emaileken. A sok reklám-szemét között megbújt egyetlen egy értékes üzenet. Ismeretlen feladó. Pár sor volt az egész, de én egy óráig bőgtem a számítógép felett a mondanivalójuk miatt.

"Kedves L.!

Csak el szeretném mondani, mennyire nagy hatással voltál az életemre. Egy példakép számomra a tisztaságod és az életed. Különösen köszönöm a blogodat, ahol őszintén betekintést engedsz az életedbe. Hiába bizonytalanodsz el sokszor, hogy semmi maradandót nem viszel majd véghez, ezrek életében fogsz változást elindítani. Egy egész fiatal generációt fogsz vezetni. Az ígéretek nem múlnak el, csak bízz Benne!

Mosolyogj sokat, te gyönyörű lány!

Szeretettel: Egy Ismeretlen"

Nem szoktam megosztani a privát leveleket, de ez teljesen a szívembe hatolt. Mintha az írója pontosan tudta volna, hogy mi foglalkoztat az elmúlt napokban. Valami, amiről senkivel sem beszéltem. Egy állandó kételkedés, hogy megéri-e? Biztos, hogy jó irányba haladok? Bírni fogom-e a terhelést? Miért érzem magam olyan nagyon egyedül? Nem fogom elszúrni az egészet?

Bárki volt is, aki írt nekem tegnap este. Köszönöm! A szívem legmélyéből köszönöm! Nem csak a napomat, hanem az elkövetkezendő időszakot aranyoztad be! Örök hálám érte!


Moira C. xox

 

Miért nem engem szeretsz?

Álmodtam. Egy napsütötte domboldalon álltam. Jobboldalt éppen nyugvóra tért a nap, baloldalt pedig közeledett az éjszaka. Mögöttem egy hatalmas fa állt, a fa alatt pedig két emberi alak körvonalát vettem ki. Egy 18. századbeli ruhába öltözött lányt és egy cilinderes fiatalembert. Veszekedtek. A lány püfölni kezdte a fát és sírva elrohant az éjszakába. A fiú vállat vont és elindult a napfény felé.

Amikor eltűntek újra megjelent két árnyalak. Most modern ruhában. Közelebb lopakodtam, hogy meghalljam miért veszekednek. A lány hisztériázott. "A barátnőim is azt mondták, hogy nem is választhatnál mást!" - kiabálta. "Miért nem engem szeretsz? Mi a baj velem? Szép vagyok, okos, tehetséges, jó a humorérzékem és mégsem szeretsz!" - vádolta a fiút. Az meg állt és döbbenten nézett. "Mi a fene baja van ennek a csajnak? Hónapok óta jól eldumálunk, mondtam is a haveroknak, hogy végre találtam egy jófej lányt, erre megőrül és szerelemről kezd beszélni." - gondolta és hátrébb lépett.

"Hülyítesz!" - mondta ki a lány a kulcsszót. Megremegett az éjszaka, a nap pedig lebukott a hegyek mögött. A fiú kétségbeesetten nézett körbe. "Segítséééég!" Az éjszakából csinos lányok tömött sorai léptek elő. Mindegyik divatos volt, okos és valaha nagyon kedvesen mosolyogó. Most azonban őrjöngve szét akarták tépni a fiút. "Miért nem engem szeretsz? Miért nem vagyok elég jó neked? Miért beszélsz egyáltalán hozzám, ha nem akarsz tőlem semmit? Miért nem értetted, hogy amikor a barátságról fecserésztem veled, valójában már az esküvői ruhámról álmodoztam?" - skandálták eszeveszetten.

A fiú ledöbbenve konstatálta, hogy ott vannak a lány barátnői, az anyja, az összes ismerőse, sőt még a saját családja is! "Miért nem szereted? Olyan könnyű lenne szeretned! Minden megvan benne, ami kell. Jó család, pénz, tehetség, tud főzni és remek alakja van. Miért nem látsz tovább a szemednél?!" - állták körbe egy képzeletbeli ritmusra mozogva.

Újra a domboldalon álltam és a 18. századbeli ruhás alakokat láttam a fa alatt. A lány dühös volt, a fiú pedig utánarohant, a karjaiba kapta és szenvedélyesen megcsókolta. Zúgtak az esküvői harangok és az előbb örjöngő tömeg éljenezve állta körül a fiatal párt. Jobboldalt éppen nyugovóra tért a nap, baloldalt közeledett az éjszaka. Én pedig megírtam magamban a kis monológomat:

Nem filmekben éltek lányok! Nem hordtok fűzőt, sem selyemszalagot a derekatokon! Nem fog soha utánatok rohanni! Nem fog a karjaiba kapni és hiába hisztériáztok, alázzátok meg magatokat, nem fognak zúgni a harangok. Egyre több lányt látok, aki kétségbeesetten ki akarja kényszeríteni a fiúkból, hogy szeressék őt. Azt hiszik, hogy egy fiú szerelme igazolhatja, hogy értékesek. De jön az éjszaka, a nap nyugovóra tér és ott fognak állni a fa alatt a sötétben. Megbánják, hogy valaha toporzékolni kezdtek és évekig bőgnek majd anélkül, hogy a fiú visszatérne. Nincsen veletek az égvilágon semmi baj. (Maximum a türelmetlen hisztéria...) Szépek vagytok, okosak, jó a humorotok és lesz egy fiú, akiből nem kell kikényszerítenetek azt a bizonyos vallomást. Türelem lányok, türelem!

Moira C. xox

Megálmodni a jövőt.

Mióta az eszemet tudom hatalmas jelentőséget tulajdonítok az álmaimnak. Kicsi gyerekkoromtól fogva álmodok a jövőről, és rendszeresen nyerek útmutatást az álmaimon keresztül. Nem egyszer előfordult már az is, hogy mások életére vonatkozóan álmodtam. Néha meglátom a döntések általi jövő-variációkat, amelyek később valóban megtörténnek. Ezek után nem is lehet kérdés, hogy hiszek-e a természetfelettiben! Hiszek abban is, hogy egy természetfeletti személy folyamatosan azon van, hogy kapcsolatba lépjen velünk. Talán túl sokat gondolkozom (hiszen nő vagyok), és ezért alvás közben beszél hozzám. Nem tudom...

Világéletemben viszolyogtam a jósoktól, grafológiától, kártyavetéstől agykontrolltóll. Önző, félelmetes és gonosz dolognak tartom ezeket a praktikákat. Éppen ezért régebben  nem is tudtam elképzelni, hogy jól is működhet a jövő ilyesfajta tanulmányozása. Aztán rátaláltam egy réges-régi történetre, ami hozzám szólt: Élt Egyiptom földjén egy fiú, akit Józsefnek hívtak, és kis korától kezdve álmodó volt. Emberek, népek sorsáról álmodott, és mindig maradéktalanul beteljesedett, amit mondott. Lenyűgöző módon hallotta a természetfeletti hangját, ezzel megmentve sok ezer ember életét egy évekig tartó szárazság idején.

József alapvetően nem volt sem jobb, sem különlegesebb a többieknél. Vérbeli éretlen és idegesítő tini volt, és hiper jóképű fiú lett belőle nagyobb korában. Bár tisztességes ember volt, mégis attól vált rendkívülivé, hogy hallotta a természetfeletti hangját. Soha sem önzően, hanem mindig céllal kapott üzeneteket. A célja pedig egyetlenegy volt a képességének: természetfeletti hatalmára és törődésére felhívni az emberek figyelmét!

Tegnap ismét álmodtam. A regényemben sétáltam, és közben folyamatosan peregtek előttem a jelenetek. Mintha egy belső vásznon levetítették volna a megfilmesített verzióját a Zöld Ház történetének. A történetben kiemelt helye van az álmoknak. Sőt, végig egy álomszerű érzése van az olvasónak. Andrej személye, a rejtélyes történések, Annabella meghökkentő reakciói, a szülők eltűnése, Mariella nyomozása és a régi mesék a Zöld Házról, az abban lakó tündérekről mind-mind ezt az érzetet erősítik majd bennetek.

Moira C. xox

Álmodók

Teljesen megszállt a mélabús, "egyedül ülök a szobában és nem tudok mit kezdeni magammal" érzés. Ilyenkor szeretnék filozofálósan beszélgetni, mélyeket gondolkodni, begubózni és filmet nézni. Megszáll az ihlet, aztán mire elkapnám, elillan, mint egy délibáb. Körülölel a zsibbadt alkotni akarás, de képtelen vagyok létrehozni bármi értelmeset. Érzem, az érzésvilágot, amit le akarok írni, de nem találom a szavakat, kifejezéseket. Nos igen...ilyen leszek, ha keveset alszom!

Néha belegondolok, hogy mennyi ember érhetett volna el lélegzetelállító dolgokat, ha lett volna egyetlen egy másik, aki végig hisz bennük, és támogatja őket. Temérdek álom szunnyad az emberekben, sorsokat megváltoztatható tervek, célok, víziók. Aztán telnek az évek, peregnek a homokórában a homokszemek, és egyszer felriadnak a Csipkerózsika álomból, hogy ráébredjenek: soha nem voltak elég bátrak elindulni.

A világ körülöttünk valamiért élvezi azt sugallni, hogy nem vagy rá képes, hogy nincs realitása, és soha nem tudod véghezvinni az álmaidat. Nem tudom miért van az, hogy mi álmodók annyira hallgatunk a pesszimizmusra. Mintha hagynád, hogy a vízben valaki lehúzzon a mélybe, amikor az úszóversenyen éppen nyerésre állsz. Ha elmondod az álmaidat, az emberek nevetnek egyet, vagy kedvesen rád mosolyognak, hogy "úgyis kinövöd". Mert majd jön az Élet- nagy betűvel persze- és kimossa a színeket a jövődből...

Pár hónapja vettem egy füzetet, amibe leírom a céljaimat, a lehetetlennek tűnő ötleteimet. Mert én tele vagyok lehetetlennek tűnő ötletekkel. Ha nincs előttem egy teljes mértékben elmebeteg cél, akkor csak gubbasztok, mint a sérült szárnyú sirályok.

Ha madár vagy, szállnod kell. Ha a tenger sós illatára, és szabadságra vágysz, repülj! Ne add fel, mert én is hiszek benned, és tudom, hogy meg tudod csinálni! Különleges képesség az álmodás. Különleges dolog, hogy látod a jövőben a lehetőségeket. És azért kapjuk az álmainkat, hogy véghezvigyük őket, és hogy másoknak is mutassunk egy utat, új lehetőségeket. Ha látsz magad előtt célt, akkor feladatod van az életben. És az álmodók feladata az, hogy szárnyat adjanak azoknak is, akik elvesztették a szárnyaikat. Ne hagyd, hogy elvegyék tőled ezt az ajándékot!

Moira C. xox

 

Mi ez az egész?

Projectek mindig voltak, vannak és lesznek. A hátrányuk az, hogy senki sem lát mögéjük,nem látja a munkát, a munkafázisokat. A végeredmény pedig mindig laza-könnyednek LÁTSZIK.
Melyek az ihletet adó impulzusok? Milyen misztikus tények állnak mindezek hátterében? Hogyan fogd a tollat, hogy ne csepegjen? Legfőképpen pedig: lehet-e úgy írni, hogy magad sem tudod hova fogsz kilyukadni?
Ajánlom tinilányoknak, akik percenként elkezdenek egy új regényt, hogy soha ne fejezzék be, fíling-hajhász csellengőknek, notórius grafománoknak, de legfőképpen Neked, aki végigkísérsz a "Project Egy" Odüsszeiáján!

Minden jog fenntartva!
Egyetlen kép vagy video sem a tulajdonom.

Írj nekem!
moiracali@gmail.com

Feliratkoznál?
Megosztás
Bejegyzések