Rituális új kezdet.

Amikor visszanézek az elmúlt hónapokra, szinte olyan mintha valaki más életét élném. Ámulatba ejtő, hogy ennyi idő leforgása alatt ennyit változhat az ember. Aztán ráébredek, hogy talán ez nem is igazi változás, inkább előjött belőlem minden, ami már amúgy is ott lapult mélyen. Előjött a rossz is és a jó is, majd kérdezés nélkül bevackolódott az életembe.

Újra őszülni kezdett. Néha esik az eső, majd rögtön felváltja a huncut Szél és a napsütés. Emlékeztek még a tavalyi Szélre? Arra, amelyik sustorog és kalandokat ígér. Jelentem, hogy a Szélre bizony hallgatni kell, mert soha nem hazudik. A Szél belelát a legféltettebb titkaidba, bekukucskál az ablakodon, amikor alszol és kihallgatja az álmaidat. Ha kalandokat ígért, akkor bizonyosan kalandokkal teli év következik.

Az őszi Szél huncutságokra buzdított, flörtölős hajzuhatagot kért, bátorságot és elengedést és én hallgattam rá.

Férjhez mentem a nyáron. Igazi álom esküvős férjhez. Amikor a csendes éjszakát beszippantva öleled át aki szeretsz. Amikor minden porcikáddal hiszed, hogy ez örökké tart majd. Amikor ez túl van az ocsmányon, a szépen, a biztonságon és minden félelmeden. Amikor másik emberré válsz, mert többé nem körülötted forog a világ. Amikor újra önmagadra találsz, mert egy öngyógyító hernyógubó lakója lehetsz.

Az esküvőm tele volt emblematikus pillanatokkal, kislánykori álmokkal. Réges régen elsuttogott imák váltak aznap valóvá. Én már talán elvesztettem a hitem, amikor hirtelen megcsillantak a fények az égen. Akkor ébredtem rá, hogy megéri kivárni ezeket a pillanatokat. Mindenhez ami örök és égi, egy fájdalmas és kőkemény út vezet. Mert a saját démonainkkal kell megküzdenünk, mielőtt a vállunkra vehetnénk másokét.

Mivel új életszakaszba és új házba költözök, úgy érzem, hogy szinte rituálisan új kezdetet is kell írnom. Ki fogok takarítani, megmosom a kincseimet és új arculattal visszatérek hozzátok. Kérlek maradjatok velem!

Addig is ünnepeljünk együtt: Az esküvőm képekben.


Moira C. xox

(Fotók: Florina Folk, Zácsfalvi Gyula)

Elavultak volna a nagyszüleim? Az ásó kapa nagyharang megrozsdásodott?

Ma a házasságról beszélgettünk az apukámmal. Azaz ő beszélt és én hallgattam. A nagyszüleim 58 éve házasok, a szüleim is 26 éve már, hogy fehérben összekötötték az életüket. Mi a jó házasság alapja? Miért vannak együtt? Mitől szerelmesek még mindig egymásba? Van egyáltalán még ilyen?! Ezernyi kérdés megrohanja az embert hirtelen. Ilyenkor szoktam előkeresni a nagyszüleimet....

A három szerelmi szál egyike, Annabella és Dávid kapcsolatáról szól, akik a cselekmény végén el is jegyzik egymást. A regényem teljes mértékben az ideális "házasság támogató" álláspontot képviseli. Sokak szerint naiv módon (inkább bizakodva), hiszek abban, hogy lehet boldogan élni, amíg meg nem halunk. Az egyik bejegyzésemben arról írtam, hogy a Disney herceg a BKV buszon nem túl reális elképzelés. Azonban az ideális kapcsolat annál inkább reális és kézzelfogható.

Mi a nagyszüleim titka? Legyinthetnénk, hogy a megszokás. Hogy régen még más volt. De nem! A nagypapám 18 éves kora óta hűséges a nagymamámhoz. Szereti (sőt szerelmes a nagyimba!) jóban, rosszban, egészségben, betegségben, ha nehéz idők járnak, ha áldottan alakul az életük. A nagypapám szerint az a baj, hogy az emberek nem tudnak várni. Ha pedig várni sem tudnak, hűségesen végigélni egy életet végképp nem. Az emberek nem küzdenek a kapcsolataikért. Ha kihűlt, leveszik, mint a ruhát és váltanak. Sérülnek, elbuknak, felállnak és folytatják tovább. Mert nem hisznek az igaz szerelemben. Nem hisznek a házasságban. Nem hisznek a nagy Ő-ben. Nem hisznek már semmiben...

Amikor előadtam az egyik ismerősömnek, hogy a regényben lévő szereplőim házasság-centrikusan gondolkoznak, teljesen kiakadt. Hogy ez már nem modern! Ezt már nem szabad tanítani a gyerekeinknek, ha felvilágosult szülők leszünk. Majd a gyerek eldönti, hogy hisz-e a mesékben (mint ahogyan a szánalmas kislánykák hisznek a tündérekben), vagy nem. Elavult és megrozsdásodott az ásó is, a kapa is és a nagyharang is.

Szóval elhatároztam, hogy kiállok a házasság mellett. Nem elavult, hanem tökéletes! Nem korlátoz, hanem szabadságot ad. Nem konzervatív, hanem felfrissítő és csodálatos. Nem kényszer, hanem megtiszteltetés! Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. Ha az egyik boldog, a másiknak is átadhatja a boldogságot. Ha az egyik gyenge, a másik megerősíti.

Lányok! Ne engedjétek, hogy a kislány korotokban dédelgetett álmaitokat kiűzze belőletek a sok nyomorult élet, amit láttok. Ne adjátok a terveiteket a felejtésnek, csak azért, mert azt hiszitek soha nem jön el az a bizonyos herceg. Mert el fog jönni! Csak várjatok türelmesen! És jegyezzétek meg a nagypapám bölcs mondását: Ha nem tudsz türelmesen várni, nem tudsz majd hűségesen leélni 60 évet sem az Igazival...

Moira C. xox

Mi ez az egész?

Projectek mindig voltak, vannak és lesznek. A hátrányuk az, hogy senki sem lát mögéjük,nem látja a munkát, a munkafázisokat. A végeredmény pedig mindig laza-könnyednek LÁTSZIK.
Melyek az ihletet adó impulzusok? Milyen misztikus tények állnak mindezek hátterében? Hogyan fogd a tollat, hogy ne csepegjen? Legfőképpen pedig: lehet-e úgy írni, hogy magad sem tudod hova fogsz kilyukadni?
Ajánlom tinilányoknak, akik percenként elkezdenek egy új regényt, hogy soha ne fejezzék be, fíling-hajhász csellengőknek, notórius grafománoknak, de legfőképpen Neked, aki végigkísérsz a "Project Egy" Odüsszeiáján!

Minden jog fenntartva!
Egyetlen kép vagy video sem a tulajdonom.

Írj nekem!
moiracali@gmail.com

Feliratkoznál?
Megosztás
Bejegyzések