Apró katasztrófa.

Lassan csöpörög a víz a levelek csücskéről a száraz földre. Végigszánkázik a barázdákon, feltölti a repedéseket. Mindent betölt az elázott fű és föld illat. Leül a por, miközben az emberek sietősen hadonásznak az esernyőjükkel. Néhányan nem számítottak esőre és a táskájukat tartják a fejük fölé védelemül, amíg a villamos felé cikáznak a pocsolyák között. A pocsolyák megtelnek és túlcsordulnak és az utak porát elmosó víz hömpölyög az árkokban. A madarak riadtan kárognak a padlásokon, feketeségükkel elárasztják az eget a felhők is.

A folyó lassan bekúszik a pincékbe is. Eláztatja a házak alapköveit. A beton rései között feszengve próbál utat törni. Gumicsizmában merik a háziak a vizet, izgatottan pakolják a homokzsákokat...

Minden egy apró katasztrófával indul el.

Mindig szárnyakra vágytam, hogy otthontól függetlenül szállhassak a hegyek felett. A szívemet biztonságosan szelencébe rejtettem és a nyakamban hordoztam az utam során. Aztán leestem az égről, mert a nap megperzselte a tollaimat. Fátyoltáncban járt előttem a jövő, majd az égben maradt nélkülem. A szívemet a kezedbe adtam, a szárnyaimat tettem a helyére. Bizonytalanul pihegek az ujjaid között.

Biztonságot adtál nekem, amikor úgy éreztem nincs otthonom és sínbe tetted a szárnyaimat, hogy idővel visszatérhessek az égre. Örökkét súgtál a fülembe és megígérted, hogy minden percben magad mellett tartasz. Arra kértél, ha a végtelenre vágyok térjek majd vissza hozzád.


Most, amikor a káosz felett úszok, téged látlak. Az otthonomra gondolok, ahol a szívemet hagytam. Ha a szárnyaimat próbálgatom, a tollaimra te lehellsz igaz szelet.

A gátak kövébe vésted a nevem és az utolsó lélegzetedig visszatartod az áradást. A nyálkás cseppek hiába törnek utat a falakon, mert minden apró katasztrófával erősebbek leszünk. Minden homokzsákot pakoló ember sóhajában téged hallak. Minden lehullanó cseppben a te arcod csillan meg.

Amikor a károgó madarak elhomályosítanák az eget, mi ellátunk a csillagokig.

Moira C. xox

Ha lány lesz, akkor masnit fonok majd a hajába...

Ha lány lesz, akkor masnit fonok majd a hajába. Ha fiú, akkor megtanítom kezet fogni. Olvasni fogok nekik. Először a Mezei egér és a városi egér történetét, majd amikor nagyobbak lesznek a kedvenc indiános könyveimet. Puha párnákon fogom őket altatni és megtanítom őket, hogyan kell a színes ceruzákkal képzeletet alkotni. Énekelni fogok nekik, miközben sétálunk és megszidom őket, hogyha az autó hátsó ülésén gyepálják egymást egy hosszú út során. 

Megtanítom őket imádkozni és szeretni a természetet. Szigorúan nézek majd, ha behordják a sarat a lakásba. Szinekkel fogom őket körbevenni és zenével, hogy amikor sokat esik az eső se szomorkodjanak. Mesélek majd nekik Dávid királyról, Robin Hoodról és Némó kapitányról. Megtanítom majd őket magyar nyelven szépen beszélni és megvédeni egymást.

Ha lány lesz, kölcsönadom neki a parfümöm. Ha fiú, akkor elküldöm az apjával fára mászni. Elviszem őket a tengerhez, hogy megtanulják mi a szabadság, aztán az erdőbe, hogy megérezhesség mi a fennségesség. Elviszem őket a mezőkre, hogy megnyugodjanak és a hegytetőre, hogy megérinthessék az Istent.

Lemosom majd a sebeiket, ha elesnek a biciklivel és ültetek velük borsót a kerítés tövébe. Társasjátékozunk majd velük, karácsonykor pedig tejjel és sütivel várjuk majd a Télapót a kandalló előtt. Letisztítom majd a gumicsizmájukat és sütit sütök, ha áthívják a barátaikat. LEGO házat építek velük, vagy űrhajót. Űrbeli felfedezőkörútra megyünk majd együtt.

Elmesélem nekik, hogy mire gondolok, amikor "színes tintákról álmodom", lecsót főzök nekik magyaros kolbásszal. Kétségbeesetten nézek majd, ha szemtelenek, amikor először lesznek szerelmesek. Az iskolában csatázni fogok a tanárokkal és elfogultan dicsérem őket minden ismerősnek. Körbebástyázom őket minden erőmmel, irodalommal és művészettel nevelem őket. Hagyatékot kapnak majd. Európait.

Ha lány lesz, megtanítom a nagymamám titkos receptjeire. Ha fiú akkor bátorságra nevelem. Szókimondásra, eredetiségre és kreativitásra tanítom őket. Elmondom majd nekik, hogy a dobozba mindig csak egy irányból süt be a fény és hogy a középszerűségre senki sem emlékszik majd. Bökdösni fogom őket, hogy többre vigyék majd mint én, hogy a saját álmaikat kövessék. Szabályozni fogom őket, amíg le nem rázzák a láncaikat és örökké féltőn óvni, amíg az Isten lélegzetet ad a számba.


Moira C. xox

Mi ez az egész?

Projectek mindig voltak, vannak és lesznek. A hátrányuk az, hogy senki sem lát mögéjük,nem látja a munkát, a munkafázisokat. A végeredmény pedig mindig laza-könnyednek LÁTSZIK.
Melyek az ihletet adó impulzusok? Milyen misztikus tények állnak mindezek hátterében? Hogyan fogd a tollat, hogy ne csepegjen? Legfőképpen pedig: lehet-e úgy írni, hogy magad sem tudod hova fogsz kilyukadni?
Ajánlom tinilányoknak, akik percenként elkezdenek egy új regényt, hogy soha ne fejezzék be, fíling-hajhász csellengőknek, notórius grafománoknak, de legfőképpen Neked, aki végigkísérsz a "Project Egy" Odüsszeiáján!

Minden jog fenntartva!
Egyetlen kép vagy video sem a tulajdonom.

Írj nekem!
moiracali@gmail.com

Feliratkoznál?
Megosztás
Bejegyzések