Megállni. Lélegezni. Várakozni. Bízni.

Megállni. Lélegezni. Várakozni. Bízni. Egy felhőkarcoló legtetején egyensúlyozva minden egyes szó a mélység felé taszít. Fúj a szél és a hajszálaim nyaldossák az arcom. Könnyeket lélegzek és levegő után kapkodok. Nézem, ahogyan a szél forgatja az újságpapírokat a semmiben. Megremegnek a térdeim, ahogyan a mélybe nézek.

 

A szeretetet csak az idő múlásával lehet megérteni. Lehet hősködni. Lehet okoskodni is. Hangosan bizonygatni. Elítélni másokat és mindent jobban tudni. Lehet megvetni, filozofálni, tapasztalat nélkül tanítani. De a szeretetet lényegét csak az idő múlásával lehet megérteni. Akkor, amikor térden állva kérsz bocsánatot. Amikor ráébredsz mit jelentett örök hűséget fogadni. Akkor, amikor arra is ráébredsz, hogy van aki soha nem fordul el tőled, bármit tettél. Van, aki talpra állít, amikor feladnád. A szeretet erejét lehet tanítani, de szavak le nem írhatják, milyen átélni.

Éveken át tanultam róla. Hatalmas szavakkal beszéltek róla az okosan beszélők, máskor vádlóan, kötelességből. Néhány lángocska megnyalt a karjaimon, égő pecsétet hagyva maguk után. Lüktetnek, ha elfelejtkeznék róla. A szívem legbelsejéhez kapcsolódnak.

Könnyelműnek érződnek a gyerekkori ígéretek, de te komolyan vetted őket. Életre és halálra elpecsételtél. Minden egyes lépéssel közelebb kerülsz hozzám. Kitartó vagy és hűséges. Elképesztően meglep, hogy még mindig elhiszed, hogy szeretlek. Minden lélegzetemmel meghazudtolom a szavaimat, mégis látod a bennem ordibáló igazságot.

Meghaltam önmagamnak, hogy érted éljek. Az életem kezdetétől fogva téged választottalak. Nem kultúra, nem családi nyomás, nem hagyomány motivált, hanem az a perzselő szeretet, ami átvilágít és átformál. A kezdetektől fogva a te lábad nyomában akartam lépdelni, a te házadban akartam ülni a te kanapédon. A te kenyeredet akartam enni és a te bögrédet szorongatva inni. Azt akartam, hogy te öltöztess fel, hogy te adj tanácsot, amikor döntéseket hozok. Éjszakánként a te légzésedhez szerettem volna igazítani az enyémet, nappal a te autód ülésében ülni. A kezdetektől fogva veled akartam utazni, bármerre is mentél, a kislábujjamtól a fejem búbjáig szerelmes lettem beléd.

Kezdem megérteni. Kezdem megérteni, hogy te nem szabályokban gondolkozol. Te szeretetben mérsz mindent. Számodra nincsenek méterek, literek, mérföldek és tonnák. Te nem látod a mélységet mélynek, a magasságot magasnak. Nem érdekel, hogy egy meg egy az kettő, mert az élet törvényszerűségeit te hoztad létre, és egy lélegzeteddel megváltoztathatod őket. Téged nem érdekelnek a liturgiák. A kovenciók untatnak. Te szeretetben mérsz mindent. Felperzseled a fogpiszkálókból felépített élet-vázlatokat.

Ki érthetné meg a szereteted? Ki merné szabályok közé szorítani? Ki az, aki felfoghatja az erejét a benned égő energiának? Milyen ember magyarázhatná el azt az elképesztő kegyelmet, megértést és jóindulatot, amit megelőlegezel nap mint nap?


Azt akarom, hogy tovább taníts, akkor is ha fáj. Látni akarom a gyengeségeimet. Tudni akarom a határaimat és a képességeimet. Meg akarok tanulni ugrani. A mélység felé zuhanni és megbízni benned, hogy megállítod az időt mielőtt leesek. Meg akarom érteni, hogy mit jelent tisztelni téged és a te kívánságaidat előtérbe helyezni. Tudni akarom, hogy ez a gyenge teremtményed, hogyan viszonozhatja azt az elképesztő odaszánást, ami nap mint nap életben tart. De legfőképpen meg akarom tanulni megköszönni, hogy a szobában maradtál, amikor azt hittem kizártalak.

Megállni. Lélegezni. Várakozni. Bízni. Egy felhőkarcoló legtetején egyensúlyozva minden egyes szó a mélység felé taszít. Fúj a szél és a hajszálaim nyaldossák az arcom. Könnyeket lélegzek és levegő után kapkodok. Nézem, ahogyan a szél forgatja az újságpapírokat a semmiben. Megremegnek a térdeim, ahogyan a mélybe nézek. Hatalmas mennydörgésre számítok, meg forgószélre. Ehelyett csak egy piros esernyő ereszkedik le lassan az égből. Jól megmarkolom és leugrok a tetőről. Aztán a sarkaimat összeszorítva, a kalapomat fél kézzel tartva, bízom benned, hogy egyszer majd megérkezünk a Cseresznyefa utca tizenhetes szám elé...

Moira C. xox

Tükörképet állítok eléd.

Tükörképet állítok eléd. Üvegszilánkokat, amelyek kristálytisztán megmutatják ki vagy. Arany keretbe foglallak, hogy megérinthetsd az örökkévalóságot. Egy tükörnyi valóságot helyezek eléd, hogy megláthasd milyennek látlak. Ezeket a vonalakat valaki időtlen rajzolta meg, és ha csendben vársz meghallhatod, ahogyan bemutat önmagadnak. A saját képedet állítja eléd, hogy rajtad keresztül meséljen el egy örökkévaló legendát.


Hősnek látlak, mert a benned lévő nagysággal hegyeket mozdíthatsz el. Az erőd nem izmokban rejlik. Látom a szívedet, amely riadtan ver. Az élet vérpecsétje együtt dobog vele. Szavakkal életeket építhetsz vagy dönthetsz romba, és minden építőkockával újabb palotát emelsz.

Halhatatlannak látlak, aki együtt lélegzik a megérthetetlen végtelenséggel. A testedből kiáradó fényt látom, amellyel bármit elérhetsz. Akaratot látok, amely szabadságában táncol. Lehetőségeket, amelyeket a születésed előtt a géneidbe kódoltak.

Egyedülállónak látlak, mert minden részecskéd más ritmusra táncol, mint az enyém. Lenyűgöz, hogy az én szemem más fényt vet, mint a tiéd, mégis összetartozunk. Nem értem a nyelvedet, mégis lyukat üt a szívemen a mosolyod. A múltad apró darabkái szőtték a ruhádat. Nem címkéket szabtak rád, hanem új divatot teremtettek ahogyan tovább lépdeltél az életben.

Lehetőségnek látlak, aki a csillagokig szállhat, ha kedve tartja. A kezedbe teszem a kezem és megmásszuk a mélységet. A zsebedben van az idő és játszva visszafordítod az ősi elemek mozgását. A hibáid miatt látlak olyan gyönyörűnek. A gyengeséged miatt szeretlek olyan nagyon.  Megérinthedet az örökkévalót ha kinyújtod a kezed. Aranykeretbe foglaltam, azt aki benned él.

A barackmagba rejtett életet is egy hétköznapi csonthéj védi. Mennyivel inkább a benned lüktető megmagyarázhatatlant? Ha képmásra alkottak, nem gondolod, hogy a tökéletes modellt keresték? Milyen szobrász választaná a múlandóságot múzsának? Azt mondod érted a szeretet lényegét, de nem mered megérinteni a képmásodat. Félsz elhinni, hogy valóban ilyennek látlak. Egyedülálló, halhatatlan hősnek aranykeretbe foglalva...


Moira C. xox

Hölgyeim és Uraim!

---TAPS---

Hölgyeim és Uraim! Köszönettel tartozom Önöknek, mivel várakozáson felül teljesítettek az elmúlt időszakban. Szinte elakad a lélegzetem, ahogyan az Önök változásáról beszélek. Elérzékenyültem, zavartan keresem a szavakat. A több évszázados utunk végére érkeztünk, ahol büszkén felállva megtapsolhatjuk önmagunkat. Megcsináltuk Hölgyeim és Uraim! De engedjék meg, hogy külön figyelmet szenteljek mindkét nem képviselőinek, hiszen külön-külön, mégis összefogva érték el ezt az utópisztikus állapotot.

Tehát, mélyen tisztelt Hölgyeim! Egyszerűen fantasztikus, hogy ötvözni tudják a külső és belső szépséget. Elsajátították a sminkelés misztikus tudományát. Végre nem marad abba az alapozó az álluk vonalában, és nem használnak vörös rúzst cserepes ajkakon. Sokaknál elképesztő a változás, mivel használnak sminket, arclemosót és arckrémet. Meg kell említenem az ízléstelen ruhák, kinyúlt tréningnadrágok és zsíros hajcsomók hiányát is. Lenyűgöző! De ne feledkezzünk meg arról sem, hogy végre kihúzzák magukat, és nem látni egyetlen görnyedt, önbizalomhiányos lányt sem. Szeretik a testüket! Megtanulták megbecsülni önmagukat és végre elvárják a körülöttük lévőktől is a tiszteletet! Úgy járnak az utcán, hogy tisztában vannak női mivoltukkal. Kibontakoztak, rátaláltak az egyéniségükre! Micsoda színek, izgalmas személyiségek, művészeti alkotások, üzleti ötletek! Hölgyeim, igazán felnézek önökre, mert megszabadultak a félelemtől és elnyomástól is. Nem uralkodnak Önök felett sem a férfiak, sem a társadalmi elvárások. Önök szabad akaratukból viselkednek nőies nőként, nem a bántalmazástól és lelki megfélelmítésből eredően. Sokkal jobb érzés megbecsült nőnek lenni, igaz? Mennyivel jobb nőiesen gyengének maradni, és nem felhúzni a macsó-nadrágot! Hölgyeim büszkék vagyok Önökre a felelősségteljes döntéseik miatt is! Mert nem futnak többé az egyik férfi karjából a másikéba, nem gyilkolnak gyermekeket, képesek az önfeláldozásra és a szeretetteljes törődésre. Tanácsadók, bölcsek, kívánatosak! Hölgyek, önök a legszexibb teremtmények az egész földkerekségen, és ezt végre a helyén tudják használni! Valamint nem pletykálnak, nem döfnek tőrt egymás hátába, hűségesek és legfőképpen nem hiúak. Hölgyeim, a mai napon mindannyian megérdemelnek egy hatalmas tapsot! Önök változtattak, Önök igazi nővé váltak! Legyenek büszkék rá!

Mélyen tisztelt Uraim! Önök az egyenlet cseppet sem elhanyagolható másik fele. Nem csak arra vagyok büszke, hogy ismerhetem Önöket, hanem arra is, hogy lélegzetelállító módon változtattak a világon! Önök elérték az elérhetetlent! Uraim, Önök elhagyták a szandál-zoknit, a susogós nadrágot, használnak dezodort és after shave-t. Se nem túl piperkőcök, se nem slamposak, de legfőképpen odafigyelnek az öltözködésre és jól ápoltságra. Uraim, könnyes szemmel említem meg, hogy a körmeik is ápoltak! Hallják a jóleső sóhajtást a Hölgyek között? Van mire büszkének lenniük! Önök megerősödtek. Megtanulták, hogy az agresszív, macsó férfi csak nyomort hoz, az erős férfi pedig biztonságot. Önök megtanulták, hogy erősnek lenni nem egyenlő a gyengeség hiányával. Lovagiasak, hiszen kinyitják az ajtót a Hölgyek előtt, virágot hoznak, rendelnek az étteremben, hazakísérik a Hölgyeket. Önfeláldozóak, és védelmezőek. Nem fényképezik magukat a tükörben. Uraim, sokkal jobb kezdeményezni, igaz? Megtanulták tisztelni önmagukat és a Hölgyeket is. Önök hűségesek és gondoskodóak, a Nőt pedig tisztelik minden Hölgyben, legyen az idős vagy fiatal. Tiszta a beszédük, egyenes a tekintetük. Valamint egészséges az Önök között folyó versengés, ahol nem megnyomorítják, hanem felemelik egymást. Van önkontrolljuk, és nem hallgatnak a feminista elnyomásra! Uraim, nem találom a szavakat, amikor arról beszélek, hogy Önök felelőséget vállalnak a tetteikért és nem futnak el gyáván! Képesek az érzelmekre, és dolgoznak! Nincs Önök között egyetlen egy sem, akit a felesége tart el. Uraim, ez hatalmas előrelépés! Önök csodálatos édesapák, nagylelkű szeretők, üzletemberek, vezetők, szolgálók, példaképek! Uraim, Önök a szuperhősök, akikről a mesék szólnak. Védelmező, önbizalommal teli, intelligens, okos és szerető férfiak. Uraim, Önök is megérdemlik a vastapsot! Soha ilyen generáció még nem élt a Földön. Fejemet meghajtva állok Önök előtt.


Hölgyeim és Uraim! Köszönöm, hogy meghallgattak és sok szerencsét kívánok, hogy a fentebb említett jó szokásaik ne megkopjanak, hanem csiszolódjanak az idő múlásával! Köszönöm!

---TAPS---



Moira C. xox

Ez most NEKED szól.

Az elmúlt hétvégén minden egy irányba mutatott. Sőt,  nagyjából egy éve folyamatosan minden erre az egy dologra tereli a figyelmem! Közben zajlik az élet, próbálom értelmesen tölteni az időmet, dolgozni az emberekért magam körül. Közben sokszor megrohant az alkalmatlanság érzet, a tehetetlenség, a harag és a fájdalom. Ez alatt az év alatt valamire rá kellett döbbennem: Nagyon kevés dolgot tudok biztosan, kivéve egyet...

Tudnod kell, hogy te, mint egyedi és individuális lény eszméletlen értékes vagy! Nem az alapján, amit körülötted mondanak rólad, nem az alapján, ahogyan a szüleid gondolnak rád. Nem befolyásolja ezt a tényt sem a barátod, sem a barátnőd, sem a tanulmányaid, sem a pályaválasztásod. Te önmagadban egy csodálatos, páratlan és utánozhatatlan ember vagy. Tervezve voltál, céllal születtél erre a Földre, és komoly feladata van annak a sok tehetségnek, érzésnek, tudásnak, véleménynek, ami benned rejtőzik.

Még valamit tudnod kell! Téged FELTÉTEL NÉLKÜL szeretnek! Nem a tetteidért, nem azért, hogy kedves voltál-e a buszon melletted morgó nénihez. Nem azért, mert elértél valamit az életben, sem pedig azért, mert próbálsz jó ember lenni. Nem a pénzedért, nem a státuszodért. Sem pedig a státuszod, önbizalmad vagy a barátaid hiánya miatt. Nem sajnálatból, hanem azért aki Te vagy önmagadban!

Olyan értékek vannak benned, amit soha senki sem fog tudni leutánozni. Egy egyéniség vagy! Nem az öltözködésed miatt, nem a stílusod miatt, nem a humorod miatt, sem pedig azért, hogy mennyire vagy a társaság közepe. Te ahogyan vagy, amilyen vagy, a bénaságaiddal, a hiányosságaiddal, a kérdéseiddel, a félelmeiddel együtt egy szeretett ember vagy.

És, hogy mi az az egy dolog, amit biztosan tudok? A SZERETET gyönyörűnek lát. A SZERETET minden poénodon nevet. A SZERETET tehetségesnek tart, ő adta a tehetségedet.  A SZERETET találta ki, hogy milyen színű legyen a szemed és a hajad, és neki tetszel plusz tíz kilóval is. A SZERETET tervezett meg téged, gondolkodott rajtad, törődik veled.

A SZERETET képes átformálni az életedet. Az én életemet is. Azoknak az életét is, akik bántanak téged, azokét is akik elhagytak, kiközösítettek, megszégyenítettek. A szeretet képes változást hozni! Semmilyen édes-bús szlogen, sem mozgalmak, sem politika, sem szépség, sem haverok, sem zene, sem a drogok, sem semmilyen illegális földön túli erő. Csakis a SZERETET képes változást hozni!

A legfontosabb az életben, hogy szeressenek minket, és, hogy mi szeressünk. Mert a szeretetben erő van, és Isten maga a szeretet. Mindössze ennyi, amit tudok. A többi már csak rárakódott az évszázadok során...

 



Moira C. xox

Homályosan szeretünk.

"Az igazi szeretet türelmes és kedves. Az igazi szeretet nem féltékeny, dicsekvő vagy büszke. Nem ragaszkodik a saját útjához. Nem irritáló, nem tartja számon a rosszat. Nem örül az igazságtalanságnak, de örvendezik amikor az igazság győz. Az igazi szeretet soha nem adja fel, soha nem veszíti el a hitét, mindig bizakodó, és minden körülmény között kitart. Az igazi szeretet örökké tart!

Amikor gyerek voltam, úgy beszéltem, gondolkoztam és érveltem, mint a gyerekek. Amikor felnőttem, félretettem a gyerekes dolgokat. Most még mindent tökéletlenül látunk, mint valami rejtélyes tükörképet a tükörben. De egyszer mindent tökéletesen tisztán fogunk látni. Minden amit most tudok, az részleges és nem teljes, de egyszer majd mindent teljesen megértek, éppen úgy, ahogyan Isten is teljesen ismer engem.

Három dolog marad meg örökké- a hit, a remény és a szeretet- a legnagyobb ezek közül pedig a szeretet." - The Word, NLT

Mostanában sokszor felmerül bennem a kérdés, hogy mi az igaz szeretet? Milyen az a szeretet, ami tényleg értékes? És milyen az a szeretet, ami nem is szeret igazából hanem csak pusztít, tökretesz, megfojt? Ezért is írtam le nektek ezt az idézetet.


Igazából a válasz a kérdésemre megrázó volt. Ki is emeltem, hogy ti is jól megjegyezzétek! Az az ember, aki azt állítja, hogy tudja milyen az igazi szeretet, az hazudik. Sejtésünk lehet róla, lehetnek élményeink vele kapcsolatban. De azt állítani, hogy teljes egészében megértjük a szeretet lényegét, gyerekes dolog lenne. És tényleg! Aki felnőtt ember, és sokat megélt már az életben, az óvatosabban mondja ki a szeretlek szót. Tudja, hogy mennyi tartalom van mögötte. Nem vagdalkozik ezzel a szóval, értékeli, megfontolja, hogy mikor mondja ki. Szeretni valakit, azt jelenti, hogy feláldozod az életed, az érdekeidet, az érzelmeidet, a terveidet... Szeretni szenvedés és felelőség. Egyben viszont a legkifizetődőbb és legcsodálatosabb dolog!

Az emberek gyerekesen bánnak a szeretettel, mert nem is tudják, hogy milyen valójában. Könnyen kimondják, hogy szeretlek aztán a következő mondatban kést döfnek a hátadba. A szemedbe nézve, szerelmesen fogadnak hűséget, aztán húsz év után otthagynak három gyerekkel. Ugye milyen borzasztó? A szeretet csupán egy I HEART matrica lenne az autód szélvédőjén?

Fel kell nőnük! Meg kell tanulnunk, hogy mit jelent szeretni! Ne dobálózzatok ezekkel a szavakkal! Ne gondoljátok, hogy szeretni valakit, csupán érzelmek kérdése. Közel sem! Ha az érzelmeid szerint szeretsz, akkor még gyerek vagy és nagyon homályos a kép! Keresd az igazi szeretetet, és tanulj tőle, mert szeretet nélkül nincs értelme az életnek!

Moira C. xox

Mi ez az egész?

Projectek mindig voltak, vannak és lesznek. A hátrányuk az, hogy senki sem lát mögéjük,nem látja a munkát, a munkafázisokat. A végeredmény pedig mindig laza-könnyednek LÁTSZIK.
Melyek az ihletet adó impulzusok? Milyen misztikus tények állnak mindezek hátterében? Hogyan fogd a tollat, hogy ne csepegjen? Legfőképpen pedig: lehet-e úgy írni, hogy magad sem tudod hova fogsz kilyukadni?
Ajánlom tinilányoknak, akik percenként elkezdenek egy új regényt, hogy soha ne fejezzék be, fíling-hajhász csellengőknek, notórius grafománoknak, de legfőképpen Neked, aki végigkísérsz a "Project Egy" Odüsszeiáján!

Minden jog fenntartva!
Egyetlen kép vagy video sem a tulajdonom.

Írj nekem!
moiracali@gmail.com

Feliratkoznál?
Megosztás
Bejegyzések